A minap lehetőségünk nyílt az ország első geotúráján részt venni. Indulás Németbányáról, ahol a helyiek éppen nagy szervezkedésben voltak, mégpedig az aznap zajló Bakonydraco fesztivál miatt. Tőlünk is kérdezték a polgárőrök, hogy árulni megyünk-e. Viszonylag sok túrázó gyűlt össze a találkozási pontban. Már a faluban elkezdődött a környék bemutatása.

Végigsétáltunk a falun, ahonnan kiérve lankás dombokra másztunk fel. A nem hivatalosan, és nem is túl szépen felfestett (de a turistautak.hu-n szereplő) zöld jelzést követtük.

Tövisszúró gébicset is megfigyeltünk.

Az erdőbe betérve vaddisznótúrás nyomát láttuk, és megismertük a bükksást.

Megcsodáltuk a bronzkori halomsírokat, ahol véget is ért az a bizonyos zöld jelzés, így jelzetlenen haladtunk tovább. Meg lehetett tapogatni egy kisebb löszfalat.

Az országúton sétálva közelítettük meg a bányát. Az egykori Iharkút főutcáját jelképező emlékhelyen megálltunk, a környéken talált dinoszauruszokról hallgattunk meg információkat, és néztünk rajzokat.

Az egyik vezetéken két gyurgyalag pihent éppen.

Elég sokáig kellett egy helyben ülnünk, ugyanis egy paleontológust vártunk, hogy bővebb bemutatót és beszámolót tartson. Megmutatta a bányát, és elmesélte az itteni kutatások történetét.

A bányászati úton folytattuk túránkat, erdeifenyvesen át. Eközben egyre melegebb lett, és itt kezdődtek a komolyabb emelkedők is. Mint kiderült, végig a meddőhányón haladtunk. Az itt kiépített, a bánya járművei által régen használt út, mesterséges gátként illeszkedett a tájba, ezért az út egyik oldalán megmaradt erdőrészeket fokozatosan feltöltötte a lehullott csapadék. Ennek eredményeként kisebb tavak jöttek létre, melyekben a fák egy része elpusztult, törzsük csonkjai az erdélyi Gyilkos-tóhoz hasonlóan meredeznek a vízből. A bányában egyébként most a kitermelés szünetel, de még folytatni akarják egyszer.

Balra tértünk az útról, ahol az első kidőlt fákkal találkoztunk. Hozzátartozik a történethez, hogy az előző heti Yolanda nevű mediterrán ciklon nagy mennyiségű csapadékot (napokig tartó esőzést) és erős szelet hozott, ami nem kedvezett igazán a faállománynak.

Egyre sziklásabb lett a táj, ahogy közeledtünk túránk következő állomásához, a hajszabarnai Pénzlyuk-barlanghoz, ezen a részen tűnt fel igazán a minket körülvevő bükkös is. A barlangot sajnos csak kívülről lehetett megcsodálni. Innentől a piros + jelzésen hullámvasutaztunk végig.

Találtunk egy gyászcincért is (plusz egy másikat még a túra elején, de erről jobb képek készültek).

Még letértünk az útról a falu közelében lévő felhagyott dolomitbányához, ahol komoly sziklamászást folytattunk, hogy megsimogassuk az itt található vetősíkot. Az okozta a nehézséget, hogy a kőzet eléggé szétaprózódott, és amikor belekapaszkodott az ember valamibe, az egyből a kezében maradt.

Nemsokára becsatlakoztunk a reggel már bejárt útra, amin visszatértünk Németbányára. Itt még elég sokat kellett a műúton gyalogolni, hogy elérjünk oda, ahol a program részét képező sajtkóstolás történt.

Szerző: MacGyver
Létrehozás: 2010-06-01