Gyergyóalfalu, Maroshévíz, Kelemen-havasok (2009.08.12.)
Reggel az eddigiektől eltérően borult égre ébredtünk, ami nem volt túl biztató előjel a továbbiakra nézve. Előzőleg ugyan azt terveztük, hogy autóval megyünk fel a Kelemen-havasokba, majd tovább a Csalhó aljába, de időközben kiderült, hogy ez a mi autónkkal nem valósítható meg. Így innentől gyalogtúrára készültünk lelkileg. Összepakoltuk annyi csomagot, amennyit elbírunk a hátunkon, a többit a városban hagytuk. Időközben eleredt az eső, elég szomorkás idő lett.

Az első célpontunk a gyergyóalfalui meteorológiai állomás lett. Mivel nem tudtuk, hol van, csak azt, hogy egy kanyarban, így lekanyarodtunk a főútról, aztán megkérdeztük a helyieket. Ők mondták, hogy még egy kicsit menni kell a központ felé, majd ott a dupla kanyarban lesz. Így is volt, könnyen megtaláltuk a helyet. Ott álldogáltunk egy darabig, hiába csöngettünk, nem történt semmi. Benéztünk az épületbe, ahol az észlelő eléggé meglepődött, de aztán hátravezetett a műszerekhez.

Megmutatta a műszerparkot, ami annyiban tért el az eddigiektől, hogy nagyon messze volt a lakóépületektől, egész sokat kell kisétálni a házból. Maga az állomás a szokásos - automatával ellátott - volt, nagy különlegességeket nem láttunk. Itt tudtuk meg, hogy azért van a Wild-féle nyomólapos szélzászlóból mindenhol két darab, mert az egyikkel a gyenge, a másikkal az erős szeleket lehet megmérni. Utána megnéztük az észlelőszobát, ahol láttuk, hogy a bácsi nagyon szépen, lelkiismeretesen vezeti az állomás statisztikáit, rengeteg Excelben készült grafikon volt a falra tűzve. Itteni érdekességek:
- Leghidegebb, amit mértek: -38 °C, 1963-ban
- Legmelegebb, amit mértek: 33 °C
- Átlagos csapadékmennyiség: 525 mm
- Legvastagabb hó: 60 cm körül szokott lenni
- Legtávolabbi látható tereptárgy: 50 km-re
A következő állomás a maroshévízi volt, ami a város felett, egy dombon található, majdnem 700 méter magasan a tenger szintje felett. Itt is a szokásos műszerpark fogadott minket, bár az automata talajhőmérő itt sem működött. A kötelező csoportképek elkészítése után nekiindultunk az erdőnek, azzal a céllal, hogy majd valami kolostornál hagyjuk a kocsit.

Nagy nehezen végül leparkoltunk valami füves területen, ahol ott mertük hagyni az autót, ott dolgozó munkások mellett. Itt az esőt már zápor váltotta fel, és mire összecihelődtünk, addigra a nap is kisütött. Megebédeltünk, aztán elindultunk. Körülbelül 1100 méterről indultunk, de csak itt tudtuk meg, hogy ma 2000 méter fölé kell felmásznunk valahogy.

Elég keservesen indult az emelkedő, szenvedtem a felfelé úton. Sokat kellett lapos, unalmas úton menni, igaz, hatalmas fenyők között, a Büdös-patak partján. Időnként megálltunk áfonyázni, fotózgatni, vizespalackot tölteni. Aztán kiértünk a fenyvesből. Ahogy javult a kilátás, úgy a közérzetünk is. Egyre csökkent a fenyők mérete, megjelentek a törpefenyők. Egy rétről még halvány szivárványt is láttunk. Közben sorban jöttek a záporok, így elég hűvös lett.

A Jézer-tavi leágazásnál már nagyon közel voltunk a célunkhoz, de még mindig előttünk magasodott a Rekettyés-tető tömbje. Innentől jött a meredek szakasz. Az ösvény keskenyebb lett, törpefenyők között kellett átvágnunk. Nem az "autóutat", hanem a rövidebb kék kereszt jelzést követtük. Az országútra kiérve gyönyörű kilátás nyílt a naplementére és a szomszédos kénbányatelepre.

Innen még egy kis gyaloglás, már sziklákon. Ezeket nagyon vicces, élénksárga zuzmó borította. Ahogy mentünk végig a hegygerincen, sorban jöttek a kisebb sziklás csúcsok, amik nagyjából egyforma magasnak tűntek. Az utolsó volt a Rekettyés-tető. Lemaradtam a csapattól, kicsit bizonytalanul mozogtam a vizes sziklákon, úgyhogy mire utolértem őket, már nagyban beszélgettek a fentiekkel.

El lettünk szállásolva, majd nagy "mics"- és kolbászsütésbe kezdtünk. Később még megtekintettük az itteni meteorológiai állomás műszerparkját is, illetve láttunk néhány hullócsillagot. Megtudtuk, hogy itt a legtöbb automata nélküli állomással szemben 24 órás szolgálat van, még hozzá havi váltással. Ezt én elképzelni sem tudom, de azt mondták, hogy meg lehet szokni. Magát a táviratot itt is SMS-ben küldik el egyébként.

Estére 7 °C-ig hűlt le a levegő, a minimum 5,6 °C volt. Mindez augusztus közepén... Szerencsére a csuromvizes ruházatunkat meg tudtuk szárogatni reggelre, így másnap újult erővel mászhattunk le a hegy aljába.
Létrehozás: 2009-08-18





