Reggel onnan indultunk, ahol előző nap abbahagytuk: a MÁFI oktatóközpont mellől, Sümeg határából. Vetettünk még egy pillantást a sümegi klímaállomásra, majd elindultunk az úton.

Egy-egy bokor volt csak, így jelzés nem nagyon. Megnéztem a GPS-t, szerinte mindkét útra kék jelzés volt festve, ebből a bal oldali tévesen. A bazaltbánya vasútállomásánál átkelve a síneken rátértünk egy hosszú, végeláthatatlan aszfaltútra, ami már a dombok közé vezetett.

Egy kanyar után elértük a kéktúra-pecsétnek otthont adó Sarvaly erdészházat.

Jó sokáig haladtunk az elég vacak minőségű erdészeti úton, majd jobbra kanyarodva rátértünk a turistaútra, emelkedőbe kezdve.

Egy idő után a turistaút majdnem járhatatlanná vált, ez a szakasz vegetációs időszakban állítólag embermagasságig csalános. Víznyelők között haladva kerültük meg a Tátikát. Elhaladtunk a máskor látványos, most viszonylag száraz Fekete-tó mellett. Némi zöld növényzet már kilátszott az avarból, és itt-ott medvehagyma illatát lehetett érezni.

A csoport nagy része felment várat nézni,odafenn állítólag voltak fenn mások is. Ezt leszámítva egyébként az egész hétvége során senkivel nem találkoztunk.

Ahogy a többiek leértek, elindultunk lefelé. A lejtő kezdetben nagyon meredek volt, de szerencsére hamar leértünk a műútra.

A Hideg-kúti major után rátértünk a szántóföldre, itt megint csak szalagokat tudtunk követni.

Betértünk az erdőbe, ahol kb. 200 méterrel letértünk a jelzett útról, mielőtt gyanús lett volna. Itt a csapat nagy része visszafordult, és haladtunk tovább a rendes úton. Balra látványos bányaudvart figyeltünk meg, ami bazaltbányának tűnt.

Párszáz méter múlva elértük az aszfaltutat, ami a kirándulásunk végpontja volt. Innen már csak 1 km a zalaszántói sztúpa.

Szerző: MacGyver
Létrehozás: 2011-02-13