Zivatar.hu Zivatar.hu Felhőtár
Tátika-Rezi Hosszú Két Várút 43 (2006) - Zivatar.hu

Tátika-Rezi Hosszú Két Várút 43 (2006)

Reggel 4:30-kor keltem, majd 5:30-kor indultam Balatonakarattyáról autóval. A Balatont a déli oldalról kerültem, ami ugyan hosszabb, de egyszerűbb megközelítését jelentette a zalaszántói rajtnak. Zalaszántón a rajtként szolgáló iskola könnyen felismerhető volt tájba nem illő, modern-szocreál formájáról, így nem kellett sokat keresgélnem. Némi ügyintézés után végül bejelentkeztem a rajtnál.

Rajt

7:10-kor el is rajtoltam, útravalóul egy darab almát kaptam, amit hamar el is fogyasztottam, már az első métereken, hogy ne kelljen sokáig cipelnem. Ezután nem sokkal még Zalaszántón belül eltévesztettem az utat, kicsit többet mentem, mint kellett volna, meg többször megálltam tájékozódni. Ezért az első részidőm nem sikerült valami fényesre, de nem baj, végülis az idő úgyis csak másodlagos. A faluból kiérve szép volt a táj a reggeli ködfoltokkal.

Zalaszántó

A sztupa után gyorsan lehetett haladni, mert előttem is mentek, mögöttem is jöttek, előztek is, így nem nagyon kellett az útvonalra figyelni. Tátika várához az első komolyabb emelkedő, itt el is eredt az eső, de hamar abbahagyta. Tátikáról lefelé dzsungel, helyenként embermagasságú gaz, bokrok, csalán, kidőlt fák, miegyebek. A Fekete-tó pici, de vadregényes.

Fekete-tó

Kiérve az erdészeti útra, koncentráltam a jelzésekre, mert itt volt az elválás a 15km és a többi táv között. Nem sikerült, túlmentem, majd vakon haladtam egy erdei úton, ami egy tisztásra vezetett, itt megérzés alapján átkeltem a tisztáson. Nem kellett volna. A turistatérképet elővéve sikerült meghatározni a pozícióm (a tisztás jellegzetes formája alapján), természetesen pont a másik végén voltam, mint kellett volna. Visszatértem a kijelölt útra, szerencsére csak ezután jött a következő ellenőrző ponz, ami egy papírra vetett szám volt egy „rémisztő" fánál.

Rémiszto fa

Itt hosszú sík mezei szakaszok voltak, majd egy, a tátikainál erősebb emelkedő Rezi várához, ez egy nagyon szép erdei szakasz volt, a fárasztó emelkedés mellett. Itt ismét eleredt az eső, jobban az előzőnél, fent a várban fel is húztam az esőkabátot, és az esővédőt a hátizsákra. Utána el is állt.

Rezi vára

Lefelé az út már nem volt annyira szép, murvás kocsiút, német rendszámú quad-osok kerülgettek(úgy tűnik náluk már nem lehet, ezért idejönnek "keletre", ahol mindent szabad). Innét vált kissé unalmassá a túra. Reziben kéktúra pecsétet kellett kérni a kocsmában, itt pecsételtem a váras igazoló füzetbe is. Jó minőségű a pecsét.

Rezi: Kocsma

Utána egy darabon a kék jelzésen mentem a Zalaszántó-Keszthely műútig, itt az összes további túrázó eltűnt a környékemről, mert a középtávon mentek, ettől kezdve embert nem láttam a túrán a továbbiakban (a kivételeket majd jelzem). Onnan szalagozás, először egy napraforgó táblában (szalagok a napraforgókra erősítve), utána egy teljesen keresztbe kasul benőtt árokban bozótharc az ágakkal, később egy lágy talajú szántás, egy végtelennek tűnő gyümölcsös, majd ismét virtuális pontőr (szám).

Vindornyalak előtt ismét eleredt az eső, megint kicsit jobban, kicsit hosszabb ideig, mint eddig. A faluban lakodalmas zene szólt az egyik házban, majdnem az egész településen lehetett hallani. Egy autó ment el mellettem, később a falu vége felé jöttek vissza. Kérdezték merrre jutnak Vindornyaszőlősre. Mondom, vagy arra amerre én, de az valószínű a jelenleginél sokkal rosszabb földút, vagy vissza a műúton, egy nagyobb kerülővel. Családdal vannak inkább a műutat választják. Jó, fájdalmas búcsút vettünk egymástól, én mentem tovább a földúton. Egy kis idő múlva megint autó, jönnek vissza, mégis inkább a kalandot választották, kérdezik, hogy elvihetnek-e. Nem. Úgy tűnik sikerült továbbjutniuk, mert többet nem láttam őket. Mentem tovább, az eső elállt, majd Vindornyaszőlős körül ismét eleredt most még erősebben, és még tovább, mint eddig. Farmernadrágom csupa víz lett, ráadásul jelentős oldalszél is fújt. A sok egyenes után végre egy 130 fokos jobb kanyar, kis emelkedő, a bányához vezető aszfaltút, majd a bánya előtt balra be az erdőbe, keskeny, kacskaringós erdei út, néhol pici patak mellett/át, ismét jelentős emelkedés, eső továbbra is esik. A hegytető közelében bazaltsziklák, kövek: a túra szerintem leglátványosabb része. Sajnos sötét is volt, meg esett is, meg fáradt is voltam, ezért fényképezéssel nem kísérleteztem. Hegytetőn még feljebb kellett mászni a csúszós, vizes köveken és ott volt az utolsó ellenőrző pont, két lány egy sátorba bezárkózva az eső elől.

Vadlány-lik E.P.

Innen még egy kis emelkedő, majd ismét végtelennek tűnő egyenes szakaszok, Zalaszántó előtt ismét aszfalt, itt egy tanyáról kiszökött földszintes kutya próbált meglehetősen vehemensen inzultálni, de csúnyán nézhettem rá, mert végül eloldalgott. Néha futottam (érdekes, hogy itt már jobban esett a lábaimnak, mint a gyaloglás), hogy megnyomjam a végét, majd végül 9:19-es idővel értem az iskola elé a célba.

Nem mondom, hogy nem fáradtam el. Most egy időre lemondtam a 100-as túrák terveiről. Mindenesetre Sümegre már nem volt kedvem elmenni, de azért Zalaszántón elmentem a Tátika presszóba a kéktúra pecsétért a váras igazolólapra.

Képek a túráról

Szerző: jannesz
Létrehozás: 2006-10-17

Név
E-mail cím
Honlapod címe (ha van)
Hozzászólás
Mennyi három meg három (betűvel)?

eXTReMe Tracker