Zivatar.hu Zivatar.hu Felhőtár
Burda 20 (2008) túrabeszámoló - Zivatar.hu

Burda 20 (2008) túrabeszámoló

Esztergom

Már év elején feltűnt a teljesítménytúra tervek között a számomra ismeretlenül hangzó Burda-hegység, az Esztergom és a Börzsöny között elterülő hegyvonulat, a Duna szlovákiai oldalán. Ez korábban, amikor még szigorúbb feltételei voltak a határátlépésnek, valahogy teljesen kiesett a látókörömből. Ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy mi van az Ipolytól nyugatra és Esztergomtól északkeletre, a határ másik oldalán, nem tudtam volna válaszolni rá.

Tehát eldöntöttem, hogy ezen a túrán részt kell vennem, úgyhogy reggel MacGyverrel felültünk a 7:20-as esztergomi buszra, hogy eljussunk a rajtba. Eredetileg úgy volt, hogy a MÁV-ot választjuk, és utazunk Desiro-val, de látva a menetrendben a kétórás menetidőket, meg a kétszeri átszállásokat (Pilisvörösvár és Piliscsaba között vonatpótló buszok jártak), hamar átpártoltunk a buszra. Szép, új Volvo csuklós busszal mentünk, de nagyon kényelmetlen volt végigülni rajta az 1h20p-es menetidőt. Esztergomba érve a buszállomásról könnyen megtaláltuk a rajthelyként szolgáló Nyírfa büfét a híd lábánál.

Esztergom Esztergom-Párkány híd

Nevezés után 9:15 perckor indultunk el. Felsétáltunk a hídra, majd átmentünk Párkányba a szlovák oldalra. A hídról végig gyönyörködhettünk az esztergomi panorámában, illetve a megmászásra váró hegy fenyegető méreteiben. A híd szlovák oldalán a még álló határőr bódék hirdették az elmúlt idők emlékét, a DVD árusok reklámtáblái pedig a jelent.

A szlovák oldalon Határőr bódék

Érintettük a város központi részét, majd jobbra fordulva kimentünk a Duna gátjára. Itt egy darabig élvezhettük a gátra frissen fektetett aszfaltréteget szagát, majd ennek megszűnte után a kissé gazos utat. Sajnos ott már éreztem, hogy reggel hiba volt otthonhagyni a sapkákat, vakítóan tűzött a nap, alig volt árnyék hosszú kilométereken keresztül.

Párkány A Duna gátja

A Garam torkolata előtt balra fordultunk, és megérkeztünk az 1. ellenőrző ponthoz. Itt felhívták a figyelmünket, hogy merre kell továbbmennünk, és azt is közölték, hogy a következő hídnál ismét lesz valaki, aki nem ellenőrző pont, de majd útbaigazít minket. El is értük a következő hidat, és valóban úgy történt, ahogy ígérték, megkaptuk az eligazítást a következő ellenőrző pontig. Itt felmentünk a hídra, hogy átjussunk a Garam másik oldalára, majd besétáltunk Garamkövesdre. A faluban mentünk néhány száz métert, majd balra betértünk a második ellenőrző pontként szolgáló kocsma teraszára. Innen kelet felé indultunk, hogy megmásszuk az előttünk magasodó hegyet. A faluból kiérve egyből meredeken emelkedni kezdett az út, gyorsan elkezdett fogyni a magunkkal hozott vízkészletünk, ráadásul reményeimmel ellentétben kevés volt az erdei szakasz, többnyire a tűző napon mentünk. A túrára megadott 430m szintemelkedés ugyan nem olyan sok 20km-re, de itt ennek nagy részét egyszerre kell megtennünk Garamkövesd után. Ennek megfelelve szenvedtünk is rendesen, bár pihenésképp időnként megálltunk gyönyörködni a Duna felé néző kilátóknál. Mire a Sziklák ellenőrző ponthoz értünk, már minden vizünk elfogyott…

A Garam hídja Az ellenőrzőpont

Innen szerencsére már nem sok emelkedő következett, az út is többnyire árnyékban vezetett, ennek ellenére már nagyon hiányzott a vízutánpótlás. Az úton több helyen zümmögő méh-telepek mellett kellett elmennünk, ami nem volt valami megnyugtató. Nézegettük a kapott térképet, de nem volt nagy a választék forrásokból, így már csak abban reménykedhettünk, hogy a következő ellenőrző pontnál, az Ipoly turistaháznál kapunk inni, vagy esetleg vehetünk. Itt már többnyire aszfalton vezetett az út, majd egy rövid kitérővel közelíthettük meg a turistaházat. Ez tulajdonképpen nem turistaház, hanem kulcsosház jellegű volt, ráadásul zárva. Szerencsére azonban a ponton osztottak italt (almalé, szénsavmentes és enyhén szénsavas ital közül lehetett választani, az italok hűtve voltak!), valamint édességet (Sport szelet és Balaton szelet volt a választék). Ezt itt „életmentőnek” éreztük. Utunkat immár felfrissülten folytatva meredek lejtős szakasz következett, ami egy völgybe csatlakozott, ez a völgy vitt le minket Helemba településre. A település főutcájára érve balra fordultunk, végigmentünk a falun, majd a községháza nem túl szép épületébe betérve értük el az ötödik ellenőrző pontot. Itt az utolsó műanyag poharat kihasználva tudtam vizet inni (ez nem tudom mennyire volt a szolgáltatás része), ami elégnek bizonyult már a túra hátralévő részére. A faluból kiérve az Ipoly gátja mellett vezető főúton (ismét tűző napsütésben) értük el az Érsekújvár-Budapest vasútvonalat, majd ennek Ipolyon átívelő hídján érkeztünk meg a szobi vasútállomásra, a célba.

Sziklákon Duna vagy az Ipoly

Mivel már csak 10 percünk volt a budapesti vonat indulásáig, sietősre fogtuk a dolgot: amíg az okleveleinket töltötték, addig én bementem jegyet venni. Végül 4 perccel az indulás előtt sikerült felszállnunk a szinte teljesen üres vonatra.

A túrát a furcsán hangzó Pestkörnyéki Kárpát Egyesület rendezte, szerintem profi színvonalon, a pontőrök kedvesek voltak, szalagozás ugyan csak a jelzetlen szakaszokon volt, de ott jól követhetően. A kitűző szép, az ital hűtött volt, a csoki finom, az útvonal pedig nagyon szép helyeken vezetett végig. Összességében nagyon tetszett, csak a meleg ne lett volna...

Szerző: jannesz
Létrehozás: 2008-06-10

Név
E-mail cím
Honlapod címe (ha van)
Hozzászólás
Mennyi három meg három (betűvel)?

eXTReMe Tracker