Zivatar.hu Zivatar.hu Felhőtár
A Gyermekvasút nyomában (2010) túrabeszámoló - Zivatar.hu

A Gyermekvasút nyomában (2010) túrabeszámoló

Kicsit későn sikerült reggel elindulnunk, így mire a Széchenyi-hegyre értünk, már sok túrázó várakozott. Beálltunk mi is a sorba, a hideg szélben álltunk hosszasan. A jelentkeztetés elég jól ment, sokan álltak az asztalok túloldalán.

Sorbanállás a túra rajtjában Villamossín Hűvösvölgynél

Elindultunk a Széchenyi-emlékmű felé, különösebben nem lepett meg minket, hogy szinte senki nem a rendezők által kijelölt úton haladt, hanem egy rövidebben. Volt olyan, aki amikor elhagytuk a rajtot, még javában a sor közepe felé állt, de az emlékműnél már előttünk volt. A kökörcsines réten még sehol nem voltak a virágok, az idén van némi lemaradása a természetnek.

Rét virágok nélkül Van némi sár

A kápolna után egy darabig jól lehetett a sárban lefelé haladni, de utána a túra legkeményebb emelkedője következett. Szép napsütés mellett kövér gomolyfelhőkből gyenge hózápor hullott majdnem Disznófőig. Alaposan leizzadva érkeztünk Normafa állomására, ahonnan a vasút mellett vezetett az út Csillebércig. Itt igencsak meglepődtem, amikor néhány túrázó a kijelölt menetiránnyal szemben indult tovább, nem tudom, merre tartottak. A sínek mellett haladva nemsokára elértünk az erdei tornapályához, ahol megpróbáltam némi húzódzkodást végezni, de nem sikerült. Időnként kezdett jeges lenni az út.

Csillebérc Gyermekvasút Csillebércnél

Normafától kezdve gyönyörű kilátás volt a városra, hatalmas dagonyával. Estem egy hatalmasat a sárban, ezzel némi derültséget okozva az utánunk jövőknek. Lecsúszkáltunk Disznófőre, de ezen a szakaszon szerencsére inkább latyak volt, mint jég. Vissza kellett mászni Virágvölgy állomásra, ahol finom menzateát kaptunk.

Normafa, síház Virágvölgyi váltó

Innen számtalanszor megtett út vezetett Makkosmáriára, ahonnan gyors pecsételés után már indultunk is tovább a János-hegy felé. Szerpetinúton közelítettünk, gyengén emelkedve. A vasútállomás után a korábbi évektől eltérően, lépcsőkön vezették a túrát, ami elég jó ötletnek tűnik. Visszatérve a János-hegy felé vezető útra, a Libegőig csúszós, jeges úton kellett haladni. A János-hegyen kerestük egy darabig az ellenőrzőpontot, mire kiderült, hogy az Erzsébet kilátó belsejében volt (tavalyelőtt ugyanígy jártunk a Szépjuhásznénál).

Erzsébet-kilátó távolról Erzsébet-kilátó közelről

János-hegyről lefelé az általam kedvelt szerpentinúton másztunk le, bár ez most ilyen útviszonyok között elég izgalmas volt. Szépjuhásznénél jót vigyorogtam a munkásszobron, majd nekiindultunk a Hárs-hegynek. Meredek volt ugyan, de szerencsére csak rövid szakaszon. Viszont csúszott rendesen.  Következett a Kaán Károly kilátó, majd a Kis-Hárs-hegyi kilátó. Lejutottunk a Hárs-hegyi vasútállomásra, majd onnan már nem volt messze a Nagy-rét.

Nagy-Hárs-hegy,kilátó Nagy-rét

Utána következett a túra legundorítóbb része: a cél előtt egy kilométerrel még az utolsó, elég meredek Fazekas-hegyet meg kell mászni, és annak a tetején egy sziklán volt az ellenőrzőpont. Innen már csak egy utolsó szaladás a hűvösvölgyi utolsó ellenőrzőpont, 200 méterre pedig a cél. A hazavasutazás kicsit nyögvenyelősen ment, ugyanis az orrunk előtt ment el egy, majd háromnegyed óra múlva ment volna a következő. Az viszont úgy megtelt túrázókkal, hogy nem indították el, hanem vártak egy újabb vonatra(!), ahonnan pótkocsit tettek át a miénkre. Így ez körülbelül fél óra késéssel indult csak el.

Távolban a Pilis

Szerző: MacGyver
Létrehozás: 2010-03-16

Név
E-mail cím
Honlapod címe (ha van)
Hozzászólás
Mennyi három meg három (betűvel)?

eXTReMe Tracker