Zivatar.hu Zivatar.hu Felhőtár
Tihanyi Gejzirit 20 (2009) - Zivatar.hu

Tihanyi Gejzirit 20 (2009)

Habár idén több vonzó túra is esett erre a hétvégére, mi mégis a már jól bevált Tihanyi Gejzirit mellett döntöttünk MacGyverrel. Tavaly és tavalyelőtt is ennek a túrának az útvonalvezetése nyújtotta a legtöbb élményt, így idén is ezt választottuk, és most sem bántuk meg.

Az idő kissé hűvösebb volt az eddig megszokottnál, de cserébe alig volt felhő az égen, szinte zavartalan napsütésben mentünk végig a túrán. Fél kilencre értünk a rajtba, ahol a szokásos tömeg fogadott, rengeteg túrázó indult már el, vagy éppen készült indulni. Szerencsére azért sokat nem kellett várni a regisztrációnál, így háromnegyed kilenckor már mi is nekivághattunk a 20 km-es távnak.

A Tihanyi-félsziget Apáti-templomrom

Az első kanyar és a vasúti átjáró után most is a forgalmas 71-es út volt a népszerűbb, a kicsivel hosszabb, de sokkal nyugisabb S jelzés helyett, bár most azért viszonylag sokan gyalogoltak ott is. A hosszú, lapos kerékpárút az Apáti templomromig most is unalmas volt (főleg vissza), de azért elviselhető. A templomromtól felfelé pedig már ténylegesen a Tihanyi-félsziget csodái között jártunk. Az első ellenőrző pont után érdemes volt egy kisebb kitérőt tenni balra, a Külső-tó látványában lehetett gyönyörködni egy kilátópontról. Ezután egy pihentető lefelé szakasz következett, majd kiértünk a szőlőültetvények közé. Élmény volt a többnyire szépen rendben tartott szőlőskordonok mellett gyalogolni, szinte észrevétlenül múltak a kilométerek.

Szőlőhegy

A szőlős szakasz után ismét emelkednünk kellett, most a Kiserdő-tető és a szélmarta sziklák következtek. Útközben újabb kis kitérővel egy újabb kilátópontot érintettünk, ezúttal Tihany falu és a Belső-tó felé csodálkozhattunk, majd továbbmenve a másik oldaláról is láthattuk a Külső-tavat.

Dombvidék Belső-tó

A szélmarta szikákon túljutva átkeltünk a Tihanyra vezető autóúton, majd megint kapaszkodtunk felfelé az Óvár-tetőre. Innen ismét szebbnél-szebb kilátásokban lehetett részünk, hol a félsziget belseje, hol pedig a füredi öböl felé nézve.

Szélmarta sziklák Kilátás a dombtetőről

Az Óvár-tetőről ismét lefelé vezetett az út, egészen a Balaton szintjéig ereszkedtünk. Közben, félúton lefelé pecsételtünk a második ellenörző ponton, ami a barátlakásoknál található. Ezek a sziklába vájt egykori lakóbarlangok is nagyon érdekesek, különlegesek, meglátogatásuk szintén növelte a túraélményt. Itt sokat fényképeztem, eközben MacGyver szépen előrehaladt, igyekeznem kellett, hogy utolérjem. Ez azonban nem volt egyszerű feladat, a lefelé vezető út továbbra is keskeny volt, a túrán rengetegen vettek részt, a lejtős rész ellenére nem nagyon tudtam előzni.

Kilátás az Óvár-tetőről

Elmentünk a Ciprián-forrás mellett, ami előtt egy rövid, de nagyon meredek útszakasz lassította a haladást. Ezen a részen valamikor egy lépcső volt, aminek már csak a romjai látszottak. A meredek, csúszós részen különösen veszélyesnek látszottak a földből kiálló vasrudak.

Kiértem a part menti útra, csak itt sikerült utolérnem MacGyvert, innen egy rövid szakaszon ismét vízszintben haladtunk, egészen a büfésorig. Érdekesség, hogy két büfé volt nyitva, a menetirány szerinti elsőnél nagy sorbanállás, míg az onnan nem látható másik büfében meg pangás volt. Itt mindketten ügyintéztünk egyet, mielőtt nekivágtunk a következő emelkedőnek.

Barátlakás Hullámzó Balaton

Ez egy aszfaltos, néhol meredek szakasz, nem igazán szeretem, viszont viszonylag hamar véget ér. A tetején pedig ott áll a fagyis, aki némi motivációt nyújt a felfelé kapaszkodás során. Mindketten ettünk egy-egy fagyit, szerintünk finom volt, majd mentünk tovább az apátság felé. Az apátsággal szemben én megcsodáltam a Forrás-barlangot, már amennyi látszott belőle, bemenni nem lehetett, vasráccsal volt elzárva.

Forrás-barlang Belső-tó és a tihanyi apátság

Innen szépen legyalogoltunk a Belső-tó mellé, ami gyönyörű fekvésével, sima vízfelületével csónakázásra csábítja a kirándulókat. A tó mellett ismét lehetőség nyílt az útvonal rövidítésére, egy kanyar levágásával, (ezt akkor mindenki más meg is tette), aztán következett a Gejzír-mező. Kisebb emelkedő után egyből a talán két leghíresebb forráskúp, az Aranyház és Hármas-kúp(?) mellett mentünk el.

Csónakázási lehetőség Gejzírkúp

Idén nem másztunk fel rájuk, mivel sokan voltak rajta és az elmúlt két évben már jártunk ott.
Az Átjáró-barlang ellenőrző pontja volt a következő állomás az elágazásnál, ahol a pontőrök nem voltak irigylésre méltó helyzetben: egy nagy rovarfelhő közepén kellett pecsételniük. A pecsételés után még egy extra lyukasztást is kellett végezni az Átjáró-barlangnál, hogy igazolva legyen ittjártunk. Folytattuk utunkat a gejzírkúpok között, nemsokára elértük a következő EP-t is.

Forráskúp Borzvár

Innen ismét a félsziget szélén gyalogoltunk, most a nyugati oldalon, időnként szép kilátásban lehetett részünk a kőröshegyi viadukt felé.

Kőröshegyi viadukt Badacsony

A következő Ep sem volt messze a Nemzeti Park háza mellett. Idén ismét osztottak zsíroskenyeret, meg kaptunk teát is, a pontőrök nagyon kedvesek voltak. Húsz percnyi pihenő/uzsonna után nekivágtunk a hátralévő szakasznak.

Balaton-felvidéki Nemzeti Park épülete Zsíroskenyér, lila hagymával

Itt következtek a túra talán legnehezebb részei, néhányszor ugyan rövid, de annál meredekebb emelkedőket kellett leküzdenünk, míg túl nem jutottunk a Csúcs- és a Nyereg-hegyen. Ezután viszont több szintemelkedés nem jött a túrán, így némileg felgyorsítva a lépteinket, leküzdve megint a már említett unalmas bicikliutas részt 5:47-es idővel értünk be az aszófői célba. Itt idén már választhattunk a tavalyi kócsagos és az idei rajzolt kitűző között.

Tihanyi-félsziget Aszófő felől

Összegezve, MacGyverrel egyetértésben azt mondhatjuk, hogy a Tihanyi-félsziget az alacsony, hegynek nevezett dombjai ellenére talán Magyarország legszebb, leglátványosabb része. Ez a legfőbb vonzereje a túrának, ez az amiért idén is ezt választottuk. Jelzés, szalagozás nem volt a túrán, de nincs is rá szükség, az adott térkép és a turistajelzések megfelelőek. A zsíroskenyér, a tea és az utolsó EP-n kapot szőlőcukor jó volt, egyéb szolgáltatás nincs. Mi még a sorbanállásokat is megúsztuk, így szinte csak jó emlékeink maradtak a túráról.

Fehér pipacs

Szerző: jannesz
Létrehozás: 2009-04-29

Név
E-mail cím
Honlapod címe (ha van)
Hozzászólás
Mennyi három meg három (betűvel)?

eXTReMe Tracker