Mindenki, aki látott már látványos villámképeket, biztos megpróbálkozott hasonló elkészítésével. Ez azonban nem olyan egyszerű, igényel némi hozzáértést. Alapvetően éjszaka érdemes próbálkozni, távoli zivatarok lefényképezésével. Azért arra figyeljünk, hogy ne érjen szabad ég alatt az érkező zivatar, veszélyes lehet túl sokáig kinn maradni.

Először is érdemes feltérképezni, merre szabad kilátás, illetve figyelni az arrafelé található zivatartevékenységet. Inkább a távoli zivatarokra érdemes koncentrálni, arra is addig, amíg nem hullik csapadék - ezután már elmosódik a kép, illetve megázhat a felszerelés. Többféle módszerrel is lehet villámokat fotózni, én most ezeket szeretném röviden ismertetni:

1. Sorozatfényképezés: Hosszú záridők használatára alkalmatlan kompakt fényképezőt érdemes sorozatfelvételre állítani, és folyamatosan fényképezni vele az égnek azt a részét, amerre sűrán villámlik. Így egy-két halványabb villámot elkaphatunk, akár még nappal is.

2. Félautomata üzemmód, hosszabb záridő: Ezt a módszert szinte bármelyik kompakt fényképezőnél alkalmazhatjuk. A záridőt viszonylag hosszúra kell állítani (8-15 sec), a többi paramétert hagyhatjuk automatán (S üzemmódban). Ilyen záridőknél már szükség lehet egy pici állványra, de esetleg még a tereptárgyakhoz szorítva kézben is meg tudjuk tartani a fényképezőt.

Villámfotó: 15 sec záridő, az ablakpárkányhoz szorítva

3. Manuális üzemmód, hosszú záridő: Ez a módszer azoknál a fényképezőgépeknél használható, ahol választhatunk hosszú záridőket. Itt már mindenképp szükség van fényképezőállványra, hogy ne mozduljon be a fényképező az expozíció alatt. Itt a záridőt olyan hosszúra állítjuk, amilyen hosszúra az adott fényképező engedi, az érzékenységet alacsonyra, a rekeszt valami közepes értéken hagyjuk, ez egy-két kép múlva kiderül, hogy megfelel-e a beállítás.

Felhőn belüli villám fényképe: hosszú záridővel, állványról

4. Manuális üzemmód, B záridő: Tükörreflexes fényképezőkön és néhány kompakton is van olyan lehetőség, hogy nagyon hosszú ideig nyitva hagyjuk a zárat. Ennek a módszernek hátránya a zajosodás, viszont előnye, hogy ami a nyitás és a zárás között történt, minden rákerül a fényképre. Tehát B záridőre állítjuk a gépet nagy rekeszértékkel, kis érzékenységgel, exponálni kezdünk, majd megvárjuk az első villámlást, ami rákerülhetett a képre.

5. Webkamera használata: Mivel Canon fényképezőgépeket is lehet automatikusan, webkameraként üzemeltetni, így ezeket hosszú záridőre és közepes érzékenységre állítva képesek a villámlásokat rögzíteni.

Villámfotó automatikusan, webkamerával készítve

6. Videóból kivágás: Ez a módszer azért jó, mert így különösebb felkészülés és felszerelés nélkül készíthetünk villámfotókat, igaz azok minősége nem éri el a ténylegesen fényképezett villámképekét. Manapság már szinte mindegyik fényképező alkalmas videók rögzítésére is, és így nincs szükségünk állványra sem.

7. CHDK mozgásérzékelő scripttel: Némelyik Canon kompakt fényképezőgép (pont amik webkamerázásra alkalmatlanok) megfelelő a CHDK-val (Canon Hack Development Kit) való üzemeltetésre. Ez számtalan új funkciót hoz be (pl. RAW formátum, részletesebb menü, százalékos akkukijelzés... jól el is lehet benne tévedni), ilyen az, hogy különböző letölthető scripteket tud futtatni a fényképezőgép. Kétféle van, amivel jó esélyeink lehetnek a villámfotózásra, az egyik a time lapse, a másik pedig a mozgásérzékelő, ami mozgásra vagy fény hatására exponál.

Mozgásérzékelővel készült fényképek: villám és táplálkozó széncinege

8. Nappali hosszú záridő: Ilyenem nincsen, úgyhogy csak egy ötlet: valószínűleg el lehet érni kellően hosszú záridőt egy szürke szűrő segítségével, illetve a fényképező megfelelő beállításával (legkisebb érzékenység, legszűkebb rekesz) nappal is.

Szerző: MacGyver
Létrehozás: 2009-01-19