Garda-tó: Monte Baldo (2008)

Amikor elindultunk körbenézni, már dörgött az ég.

A gomolyfelhok alja szinte a földet súrolta.

Idonként felhobe vesztek a közeli hegyek.

Nagyon sokan sétálgattak odafenn, tele voltak az utak.

Felsétáltunk az egyik dombra, némi kilátás reményében.

A domb tetején állt egy látszólag szabályosan elhelyezett szélméro.

Kezdett eltunni a felvonóállomás, a dörgések is surubbé váltak, így visszaindultunk.

Egyre erosebben fújt a szél.

Félelmetes felho közeledett, egyre jobban dörgött.

Végre kibukkant a felhok közül a Garda-tó

Aprószemu jégeso kezdodött.

Nem akartunk a zivatarban álldogálni, így beültünk egy kakóra.

Egyre csökkent a felhoalap magassága, már nem látszott a szemközti hegy.

Ideért a felho, nem láttunk szinte semmit.

Megerosödött a szél, vitte a székeket, asztalokat.

Már csak ennyit láttunk a menedékházból.

A hirtelen támadt vihar elol mindenki visszavonult a felvonó épületéhez.

Már a felvonóra vártunk, amikor elkezdett szakadni a jég.

Elég nagy, egy-két centis daraboknak tuntek.

Elvonult a vihar, a lefelé úton kiváló kilátásban gyönyörködhettünk.